Az alpesi térséget súlyosan érinti az éghajlatváltozás. A már eleve elkerülhetetlen éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásra van szükség a kezelhetetlen hatások megelőzése, valamint az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens és kiegyensúlyozott területi fejlődés megőrzése érdekében. Egyes alpesi országokban nemzeti éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiák vannak érvényben, de a végrehajtást számos akadály gátolja az alkalmazkodási politikák ágazatok, szintek és szereplők közötti irányításában. A regionális alkalmazkodási tervek csak most jelennek meg, az alkalmazkodás alig került helyi napirendre, és a politika általános érvényesítése minden szinten korlátozott. A kormányzás kulcsfontosságú szerepet játszik az alkalmazkodási stratégiákról a gyakorlatban történő végrehajtásra való átállásban, de az alkalmazkodási folyamatok többszintű és ágazatközi irányításához szükséges kapacitások minden országban hiányoznak. A megfelelő irányítási tervek, modellek és formátumok, beleértve a hatékony együttműködési útvonalakat és koordinációs intézkedéseket is, többnyire még mindig hiányoznak vagy nem működőképesek. A projekt így az alkalmazkodás irányításának közös fő kihívásaival foglalkozik: vertikális végrehajtás területi szinten; horizontális érvényesítés az ágazati politikákban; valamint a helyi, regionális és nem kormányzati szereplők aktívabb bevonása. A transznacionális együttműködés elengedhetetlen a közös erősségekből és gyengeségekből, valamint a különböző országokban alkalmazott kormányzási megközelítések sokféleségéből való tanuláshoz. A projekt 7 alpesi országban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásért felelős nemzeti hatóságok meglévő hálózatára épül, biztosítva az eredmények közvetlen alkalmazását. Az alábbi fő eredmények lehetővé teszik a köz- és nem kormányzati szereplők számára, hogy növeljék alkalmazkodási irányítási kapacitásaikat, és javítsák, alkalmazzák és újradefiniálják megközelítéseiket: többszintű kormányzási megközelítések, bevált gyakorlatok és innovációk portfóliója; az alkalmazkodás általános érvényesítésének útvonalai és lehetőségei; az érdekelt felek közötti, átruházható interakciós formátumok; megerősített transznacionális együttműködési hálózatok és a nemzeti és makroregionális alkalmazkodási erőfeszítések szorosabb összehangolása (EUSALP).
