A LOFAR (Low Frequency Array) a világ legnagyobb rádióteleszkópja. A rádiótávcsövet rádióhullámokból származó teleszkópképek készítésére használják, viszonylag nagy hullámhosszúsággal. A LOFAR körülbelül 7000 LBA típusú antennából és 50000 HBA típusú antennából áll, amelyek Európa-szerte elterjedtek, központja pedig Észak-Hollandia, ahol az antennák 70%-a található. A jelenlegi LOFAR létesítményt körülbelül 10 évvel ezelőtt tervezték, és azóta gyakorlatilag változatlan maradt. A technológiai fejlődés terén elért haladás lehetőséget kínál a LOFAR széles körű frissítésére, főként két területen: a rendszer szélesebb körű kiépítésén és a rendszer fenntarthatóságának javításán. Először is kutatás folyik az analóg és a digitális elektronika frissítéséről. Az antennák jelenlegi alkatrészei már nem állnak rendelkezésre, ami lehetetlenné teszi az új mezők építését. Emellett a digitális információfeldolgozás javítása kiterjesztheti a LOFAR hatókörét. Emellett a frissítés magában foglalja a LOFAR-rendszer fenntarthatóságát is. Az energiaigényes rendszert a fotovillamos panelek megújuló energiával látják el, de az ehhez szükséges fotovillamos inverterek jelenleg zavarják a LOFAR-tól érkező rádiójeleket. Ezért meg kell vizsgálni, hogyan lehet ezt a hatást minimalizálni vagy kompenzálni. Ennek a tudásfejlesztési projektnek a végső célja, hogy ezt a technológiát 2020-tól a LOFAR 2.0 rendszerben valósítsa meg. Ettől a pillanattól kezdve megújult a LOFAR-rendszer fejlesztésére és bővítésére irányuló beruházás. A szükséges ismereteknek készen kell állniuk erre. Ez tartja a rendszert a világ élvonalában. Ez azt jelenti, hogy a LOFAR-nak lehetősége lesz arra, hogy szélesebb körben alkalmazza például az ESA-t, a mezőgazdasági ágazatot és más lehetséges piacokat. Emellett a projekt Észak-Hollandia megerősített tudáspozícióját is biztosítja, amely más piacokon is alkalmazható.