A) A támogatási kérelem szakmai tartalmának összefoglaló bemutatása Lassan közhellyé válik, hogy Magyarország és tágabb értelemben Közép-Kelet Európa a közvetlen kommunális vagy agrárcélú hőszolgáltatásban a geotermikus energiára alapozva teheti meg a legnagyobb lépést a fosszilis energiahordozókról a zöldenergiára való áttérésben. Bár tény, hogy hazánk és a régió geotermikus lehetőségei világviszonylatban is jók, a geotermikus ipar elmúlt 10 évre prognosztizált expanziója mégis elmaradt, fejlődésének üteme a nemzetközi trendekkel sem tudott lépést tartani – igaz, az utóbbi években némileg javult a geotermikus energia országos és régiós energiamixen belüli aránya, és évi 2-3 új mélységi termálrendszer is épült Magyarországon. A lemaradást számos gazdasági, geopolitikai indokon túl az okozza, hogy a termálenergia használat műszaki és tudományos szempontból alacsony technológia fejlettségű, éppen emiatt a geotermikus energia kitermelése viszonylag magas műszaki kockázatú és fajlagosan drága is, pedig a kitermelt termálfluidum rezervoárba történő visszasajtolása esetén a legkörnyezetbarátabb, 100%-ban megújuló, helyi tartalékra támaszkodó fűtési energiahasználati mód lehetne. A máladékos kontinentális és folyami-deltaüledékes vízadókra települő termálrendszerek esetében ugyanakkor éppen az említett visszasajtolás technológiai nehézségei okozzák a legtöbb problémát, aminek gazdasági következményei által indukált megjelenése az az itthon széles körben elterjedt nézet, miszerint a porózus homokövekből termelt termálvizek visszasajtolása egyenesen lehetetlen. Annak ellenére, hogy ilyen geológiai környezetben lassan 25 éve működnek Magyarországon is sikeres kitermelő-visszasajtoló rendszerek, tény, hogy ezekbe a rosszul konszolidált homokköves rezervoárokba a normál víztermelő-kútfúrási technológiákkal nem lehet jó nyelőképességű kútrendszereket kialakítani, a kőolajiparban megszokott igen nagy nyomású visszatáplálás pedig rendkívül drága, ráadásul tönkreteszi a rezervoár kőzetvázát is. Már pedig az energetikailag hadra fogható magyar (és szlovákiai, romániai, horvátországi, szerbiai) termálvízkincs 90%-a éppen ilyen, jellemzően 1.200-2.200 m mélységben fellelhető felső pannon korú vízadókból termelhető ki. Jelen gyakorlat szerint nincs más megoldás, mint hogy az átlagosan 60-80m3/h mennyiségű 60-110 C hőmérsékletű termálvizet adó 1db kitermelő kút mellé 2db visszasajtoló-kutat kell mélyíteni, mivel egy kút nem képes visszafogadni a teljes kitermelt vízmennyiséget. Ez jelentősen megdrágítja a projekteket, rontja megtérülésüket, a 2 visszasajtoló kút helyigénye pedig a rendszertervezés egyik szűk keresztmetszete. (A másik bevett gyakorlatról - miszerint a kitermelt magas ásványianyag-tartalmú, szennyező, sokszor karcinogén anyagokkal terhelt termálvizet felszíni tavakba, folyókba engedik, e helyt nem is szólunk, mert fejlesztési konzorciumunk szakembereinek hitvallása, hogy a szennyező termálvizeket mind a felszíni szennyezés elkerülése végett, mind pedig a lassú visszapótlódású rezervoárok fenntartható és hosszú távú kitermelése miatt is maradéktalanul vissza kell táplálni.) Olyan technológiákra van tehát szükség, ahol a homokkő-tárolók kitermelő kútjaiból kinyert termálvíz a legkisebb költséggel, 1 visszasajtoló kúton keresztül visszatáplálható a rezervoárba. Ehhez azt kell elérni, hogy: - a mélyben, a visszafogadó, homokkő frakciójú rétegekben kialakított perforált szakaszok minél hosszabbak legyenek, tehát a fúrást elferdítve minél hosszabban lehessen a kutat a geofizikailag igazolt megfelelő rétegben vezetni, - a visszasajtoló kútperforációból kilépő visszasajtolt fluidum kilépési sebessége minél alacsonyabb legyen, tehát a termálfluidum minél nagyobb, megnövelt felületen léphessen be a kőzetbe, - a kitermelő-visszasajtoló kútrendszerek elhelyezése, kitermelés-dinamikája elősegítse a hosszú távú fenntartható termelést, és ne csak a vízjogi és környezetvédelmi engedélyekhez minimálisan (és valójában nem megfelelő szinten) előírt módon vegye figyelembe a termelés alá vont terület hidrodinamikai, víz- és hőtranszport jellemzőit – különösen ott, ahol sok kutas termelés zajlik, akár a nagyvárosi környezet, akár CH-bányászat miatt, - a kitermelt termál-fluidumban az energetikai használat során beálló fiziko-kémiai, hidrogeológiai, hidrogeokémiai változásokat pontosan megismerve meg lehessen akadályozni a szerves és szervetlen kémiai anyagok kiválását a kutakban, csővezetéken, szűrőkön, gépészeti berendezéseken a felszínen és a mélyben, sőt a befogadó kőzettestben egyaránt. Mindezen problémák rendszerben történő kísérleti vizsgálata és a ráépülő visszasajtoló-technológia kifejlesztése és optimalizálása olcsóbbá teszi a geotermikus energia kitermelését és használatát, csökkenti működtetés műszaki és geológiai kockázatát, és így vonzóbbá teszi mind a befektetői, mind a for-profit vagy önkormányzati szektor számára a geotermikus energiafelhasználást. Másfelől pedig a nyilvánvaló nemzetgazdasági hasznon túlmenően kö
