A) A membrán transzporterek a gyógyszerek ADME, farmakokinetikai és toxikológiai sajátságainak alapvető meghatározói. A membrán transzport (ADE) és a metabolizmus (ME) a két fő ága a gyógyszerek ADME sajátságainak. Mivel azonban a most fejlesztés alatt álló molekulák esetében a BCS Class I illetve BDDCS Class I molekulák aránya csökken, míg a BCS Class II-IV illetve BDDCS Class II-VI molekulák aránya növekszik (Benet 2011 AAPS J 13:519), a metabolizmus jelentősége valamelyest csökken, míg a membrán transzporté növekszik, hiszen a BCS Class I illetve BDDCS Class I molekulák eliminációja döntően metabolizmus révén valósult meg. Mindez azt is jelenti ugyanakkor, hogy a transzporter gátláson keresztül történő gyógyszer toxicitás illetve mellékhatások jelentősége is növekszik. Általánosságban kijelenthető, hogy a membrán transzport fontossága jelentősen növekszik, ahogy ezt a gyógyszer – transzporter kölcsönhatások tesztelését illetve gyógyszerhatósági engedélyezését koordináló International Transporter Consortium (ITC) létrehozása is mutatja. Az ITC javaslataiban látható egy eltolódás – míg az első litára az elsősorban xenobiotikumokat transzportáló anyagok kerültek, az újabban hozzáadott transzporterek szubsztrát profilja már kiegyensúlyozottabb, azaz több olyan transzporter is a listán van (Pld. peptid, nukleozid transzporterek) melyeknek fontos fiziológiás funkciója van (Hillgren 2013 CPT 94:52). Toxicitás és mellékhatások nem csupán a transzporterek gátlása révén megbomló fiziológiás szubsztrát homeosztázisról szól, hanem transzportereken létrejövő gyógyszer kölcsönhatásokról is. A jelen pályázat elsősorban a transzporterek fiziológiás szubsztrátok transzportjának modulálása révén létrejövő toxikológiai alkalmazásokhoz alkalmas reagenseket, módszereket céloz fejleszteni. Ugyanakkor, kisebb részben releváns gyógyszerkölcsönhatások vizsgálatára is kiterjed. Ez a következő lépés, amit a Solvo meg kell tegyen piacvezető pozíciójának megőrzéséhez. Jelentős szakmai aspektusa a pályázatnak a fajspecificitás vizsgálat. A patkány ortolog ill megfelelő transzportereit tanulmányozzuk, melyek preklinikai vizsgálatokban gyakran alkalmazásra kerülnek. Abban bízunk, hogy ezek a vizsgálatok részben magyarázatot adhatnak egyes gyógyszerek különböző fajokban tapasztalt eltérő toxicitásra. További jelentős szakmai aspektusa a pályázatnak az egyes transzporterek endogén szubsztrátokra vonatkozó specificitása. A farmakokinetikai és toxikokinetikai modellezés ma már megengedi apró részletek figyelembe vételét is, és ezek a részletek sokszor hiányoznak a szakirodalomból. Fókuszba a kiválasztásban szerepet játszó szervek, a máj és a vesék kerülnek. Itt tudniillik a magas influx transzporter aktivitás következtében feldúsulnak a gyógyszerek, ami -részben a transzporterek gátlásán keresztül- máj és vese toxicitáshoz vezethet. B)1., Primer májsejt – Kupffer sejt ko-kultúrán alapuló tesztrendszer beállítása és validálása endobiotikum transzportra A transzporterek működésének zavara a májban az epeszekréció csökkenését, kolesztázist okoz, amely hosszú távon májkárosodást von maga után. Gyógyszer mellékhatásként kialakuló hepatotoxicitás egyik leggyakoribb oka a transzporterek hibás működése következtében kialakuló kolesztázis, amely miatt számos gyógyszer engedélyét kellett visszavonni ((Trauner et al., 2008). A preklinikai vizsgálatok során legelterjedtebben alkalmazott állatmodellek nem elég érzékenyek a transzporterek károsodása miatt kialakuló hepatotoxicitás előrejelzéséhez, ezt bizonyítja, hogy nagyon sok fejlesztés alatt álló molekula a késői klinikai fázisokban esik ki a további fejlesztésből nem várt toxicitás miatt (Morgan et al, 2010). Pályázatunk egyik célja olyan komplex, primer máj tartalmazó in vitro modellek kidolgozása, vagy meglevő rendszereknek az átvétele, validálása (HepatoPac, Hepatocyte-Kuppfer cell ko-kultúra), amelyek alkalmasak toxikológiai tesztelésre. Ezeket a holisztikus rendszereket úgy kell kifejleszteni, hogy minden a funkciójukra jellemző transzportert, enzimet megfelelően kifejezzenek és ezzel a fiziológiás körülményekhez hasonló rendszert modellezzenek. Mivel a toxikus hatások egy jelentős része nem azonnal alakul ki, ezért fontos, hogy a modell megfelelő ideig funkcióképes legyen, és a vizsgálat alatt végig megmaradjanak és közel azonos szinten a sejtre jellemző funkciók. Sok publikációban leírták, hogy a májkárosodás kialakulása és progressziója többlépéses folyamat, amely többnyire egy kémiai behatással kezdődik, és amelyet a parenchima és nem parenchima sejtek együttes biológiai válasza követ. A Kupffer sejtek által kibocsájtott szabályozó mediátorok, nagymértékben befolyásolják a hepatociták működését, beleértve a transzporter proteinek expresszióját és aktivitását. (Tanaka et al. 2006). Az egyes emberek érzékenysége a gyógyszerek toxicitására különbözik. Az idioszinkratikus toxicitás egyik legfontosabb mechanisztikus magyarázata a szervezetben folyó sokszor látens fertőzésekben, gyull
