A monoklonális antitesteket (mAb) a GICC (EA7501 University of Tours) 4 csapata tanulmányozza: Keret, PATCH, LNOx és IMT. A MABS jelentős szerepet játszott a rákos megbetegedések vagy krónikus gyulladásos betegségek kezelésében. A piacon jelen lévő legtöbb mAb nem konjugált (nus), és az antigén (az mAb kötődése miatt) patogén hatásainak semlegesítésével és/vagy az mAb által toborzott molekuláris vagy celluláris effektorok hatásával fejti ki hatását. A technológiai fejlődés lehetővé teszi új struktúrák, az ADC-k (antitest-drog konjugátum) építését, amely a célszerként használt mAb-konjugátumokon alapul. Lehetséges, hogy a kis aktív molekulák egy mAb-hoz párosíthatók egy olyan linkerrel, amelynek célja, hogy bizonyos kóros körülmények között felszabadítsa a hatóanyagot. Ez a kar maga is egy konjugációs fejhez van kötve, ami az mAb-hoz kapcsolódik. A CDA rögzítése és internalizálása után a citotoxikus szer daganatos sejtekbe történő kibocsátásának elvén alapuló négy ADC-t most rákban alkalmazzák. Az egység vegyészek (IMT) rendelkeznek az eredeti ADC tervezéséhez és moduláris felépítéséhez szükséges know-how-val (a CDA minden kulcsfontosságú eleme ésszerűen felcserélhető: MAB, fogási technika, hidrofóbitás és lánchossz, a hatóanyag kioldórendszere és természete). Biokonjugációt fogunk használni...